Aki szívesen járna Boldog Apor Vilmos püspök és Szent II. János Pál pápa nyomában, annak érdemes ellátogatnia a győri Káptalandombra. A látogatható terek kínálata március 21-től bővül, ugyanis az érdeklődők minden csütörtökön csoportos vezetéssel betekintést nyerhetnek a Püspökvár palotaszárnyába, valamint a kertbe is.
A látogatáshoz előzetes regisztráció szükséges a Szent László Látogatóközpont www.kaptalandomb.hu linken található honlapján megadott elérhetőségek egyikén. A csoportok 11; 13 és 15 órakor indulnak a Püspökvár tornya alatti térről. A püspöki palota látogatására szóló jeggyel a Szent László Látogatóközponthoz tartozó további káptalandombi kiállítóterek is megtekinthetőek.
A győri Püspökvár Magyarország egyetlen középkori alapokon álló püspöki rezidenciája, melyet Károly Róbert fia, Kálmán püspök kezdett el építeni a 14. század közepén, a 15. század végén jelentős késő gótikus és reneszánsz bővítések történtek. A török időkben az épületegyüttes a győri főkapitányok rezidenciája volt, akiktől gróf Zichy Ferenc püspök (1743–1783) 1745-ben váltotta vissza.
A palotaszárny bejárata felé haladva láthatjuk azt az emléktáblát, amely Boldog Apor Vilmos vértanúságára emlékezteti a Püspökvár kertjébe betérőket: ugyanis az emléktábla melletti pincelejáratból dördültek el azok a lövések, amelyek a Püspökvár pincéjében menedéket kérőket védő főpásztor halálát okozták. A palotaszárny lépcsősora először a Dóczy-kápolnába vezet bennünket. A Püspökvár kápolnája feltételezett építtetőjéről, Nagylucsei Dóczy Orbán (1481–1486) győri püspökről kapta a nevét. A 15. század végén épült kápolna jelenlegi állapotát Simor János (1857–1867) püspök felkérésére Lippert József – többek között az esztergomi bazilika építésze – tervei alapján végzett historizáló felújítás révén 1858–60-ban nyerte el. Ekkor készült a Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló oltárkép is, melyet Szent István és Szent László királyok szobrai fognak közre. A kápolnában rendhagyó módon több Kossuth-címer is látható, mellyel Simor püspök az 1848–49-es szabadságharc leverését követő passzív ellenállással való szimpátiáját kívánta sugallni. A színes üvegablakokat 1962-ben készítette Árkayné Sztehló Lili, aki a szomszédos Nagyboldogasszony-székesegyház Héderváry-kápolnájának és a győr-gyárvárosi plébániatemplomnak is alkotott díszes ablakokat. A Dóczy-kápolnában talált otthonra Szent Hedvig lengyel királynő és Szent II. János Pál pápa ereklyéje, továbbá itt látható egy nagyon értékes barokk szobaorgona.
Hazánk egyik legszentebb ereklyéje, a Szent Korona többször is megfordult a győri Püspökvárban. Először 1440 májusában, amikor Erzsébet királyné és a gyermek V. László király Benedek győri püspök jóvoltából a székesfehérvári koronázás után itt talált menedéket. A 17–18. században a Szent Koronát az új koronázó város, Pozsony középkori várában őrizték. Azonban kevésbé ismert, hogy a 1600-as évek első felében, az állandósult török háborúk és az erdélyi fejedelmek meg-megújuló támadásai miatt több alkalommal (1640, 1645–1647) is a biztonságosabb győri várba menekítették. II. József halálát követően az akkor Bécsben őrzött koronát Budára szállították. A menet a nemzeti ereklyével 1790. február 19-én délután érkezett Győrbe. A püspök, a káptalan és a város nagy pompával fogadta, s kísérte a Székesegyházba. Ott a Szent László-oltárra helyezték, hogy a nép nyilvános tiszteletre járulhasson elé. Éjszakára a Püspökvár kápolnájába vitték át. Ettől kezdve a királyi jelvényeket Budán őrizték s csupán a pozsonyi koronázások alkalmával szállították el azokat. Az oda-vissza út során egy-egy éjszaka erejéig Győrött „pihent meg” a korona.
A könyvtárterem jelenlegi kialakítása a 19. század elejére datálható, egységes bútorzati kialakítása viszont Zalka János (1867–1901) püspök idején készült. A hozzávetőleg 5000 kötetet számláló könyvtár elsősorban történelmi, földrajzi, kultúrtörténeti, teológiai, jogi és szépirodalmi köteteket foglal magában, és Schwarzenberg Ernőtől (1819–1821) Széchenyi Miklósig (1901–1911) szinte mindegyik győri püspök gyarapította. Az egyik legértékesebbnek az 1828 és 1833 között a tübingeni Cotta Kiadónál megjelent, Goethe összes művét tartalmazó 55 kötetes sorozat tekinthető, mely Sztankovics János püspök (1838–1848) könyvtárából származik.
A szalonok a falakat díszítő tapétákról kapták nevüket, ezért találkozhatunk zöld szalonnal és vörös szalonnal, az egykori kék szalon esetében azonban már csak a név sejteti, hogy a falakat kék tapéta díszítette. A szalonok és a nagyebédlő kialakításai és bútorzata nagyrészt a 18. század végén, illetve a 19. század elején készült, de természetesen későbbi felújítások nyomai is felfedezhetők, például a nagyebédlő hatalmas csillárja Zalka püspök idején, a 19. század végén csatlakozott a patinás belső berendezéshez. A szalonok falán értékes festmények függnek: a zöld és a kék szalonban ószövetségi témájú képek, míg a nagyebédlőben és a vörös szalonban püspöki portrékat lehet megtekinteni. A kék szalon őrzi II. János Pál pápa győri látogatásának több emlékét. Érdekesség, hogy az akkori magyar miniszterelnök a vörös szalonban köszöntötte a szentatyát.
Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Csobay Dániel fotográfus