Apor Vilmos győri püspök 1945. április 2-án halt meg a győri kórházban. Bár az orvosok mindent megtettek a haslövést szenvedett főpásztor életéért, szervezete a műtétet követően fellépő fertőzéssel nem tudott megbirkózni. A püspök női tisztaságért vállalt vértanúságának körülményeit – a boldoggá avatási eljárásnak köszönhetően – alaposan feltárták, kevésbé ismert viszont temetésének, illetve újratemetésének története.
Mivel a Székesegyház egy része a Győrt érő ágyúzások következtében leégett, Apor Vilmos holttestét a kórházból a Püspökvár Dóczy-kápolnájába szállították át, és ott ravatalozták fel. Döntés született arról, hogy bár a püspököt a Héderváry-kápolnában helyezik majd végső nyugalomra, de a Székesegyház újjáépítéséig ideiglenesen a győri kármelita templom kriptájában fogják eltemetni. 1945. április 4-én 10-12 fős menet vonult le a koporsóval a templomhoz, ahol Pokorny Miklós apát, kanonok temette el a vértanú főpásztort.
Apor Vilmos életáldozatának emléke és tisztelete elevenen élt az országos köztudatban a háborút követő években, ezért érthető, hogy boldoggá avatásának igénye egyházi részről már 1946-ban felmerült. Apor utóda, Papp Kálmán püspök 1948 elején megjelent körlevelében számolt be a boldoggá avatási eljárás megkezdéséről:
„Az isteni gondviselés megengedte, hogy boldog emlékű elődöm, báró Apor Vilmos győri püspök 1945. április 2-án az angyali erény védelmében hősi halált haljon. A halál körülményei arra vallanak, hogy igazi martyriummal állunk szemben. Ez a tény, valamint a vértanú püspök iránt megnyilvánuló tisztelet kötelességemmé teszi, hogy a boldoggá avatási eljárást megindítsam.”
Ennek érdekében a püspök bizottságot hozott létre, amelynek elnökéül Wagner Mihály prépostkanonokot jelölte ki. Megkezdődött az adatok gyűjtése, felhívást tettek közzé, hogy akinek birtokában van Apor püspöktől bármi emléktárgy, levél, illetve kéz- és gépirat, azt bocsássa a bizottság rendelkezésére.
A boldoggá avatási eljárással párhuzamosan Papp Kálmán püspök megbízást adott Boldogfai Farkas Sándor szobrászművésznek Apor Vilmos síremlékének elkészítésére a székesegyházi Héderváry-kápolnában. Ugyancsak megrendelte Mattioni Esztertől a síremléket övező falak művészi díszítését. Gyűjtést kezdeményeztek a munkák finanszírozására, s az egyházmegye lelkipásztorai, hívei önzetlenül adakoztak Apor püspök méltó nyughelyének megvalósítására. Így már nyár végére elkészülhetett a szarkofágsíremlék, amelynek fedőlapján Apor Vilmost ábrázolják püspöki ornátusban, oldalát pedig a püspök életéből vett jelenetek díszítik. A szarkofág mögötti falra Mattioni Eszter hímeskövekből kirakott alkotása került: a hátsó falon a szeretet tüzét hordozó, a fejnél az örök élet koszorúját, baloldalt a szüzesség liliomát tartó angyal, jobb oldalon pedig a Jó Pásztor alakja.
1948 őszére megteremtődni látszódtak a feltételek ahhoz, hogy Apor Vilmost végső nyugalomra helyezzék a Székesegyházban. Papp Kálmán püspök november 24-ére tűzte ki az újratemetés időpontját. Az ünnepi alkalomra Mindszenty József bíboros mellett meghívta az egyházmegyék főpásztorait és az egyházi rendek vezetőit is. A tervek szerint a temetés előtti napon a Püspökvár kápolnájába szállították volna Apor Vilmos holttestét, ahol a papság ünnepélyes gyászszertartással és vigíliával tervezett búcsúzni tőle. Másnap, a délelőtt 10 órakor tartandó ünnepi szentmisén helyezték volna el a síremlékben a vértanú püspök testét.
Papp Kálmán püspök november 18-án bejelentette az újratemetés szándékát az Államrendőrség Győri Kapitányságán. Másnap a rendőrségtől telefonon felszólítás érkezett, hogy a tervezett programról a püspökség adjon részletes leírást, amelyet levélben azonnal el is küldtek. November 20-án Bali Zoltán győri főispán, valamint a politikai rendőrség ezredese váratlanul megjelentek a Püspökvárban és átadták a győri polgármester alábbi határozatát:
„Az Arrabona temetkezési vállalat útján előterjesztett kérelemre értesítem, hogy az 1945. április hó 2. napján elhalt Apor Vilmos püspök holttetemének a kármeliták templomában való exhumálását és a Székesegyházba való szállítását az 1876. évi XIV. t. c.-ben, valamint az 1936. évi IX. t. c. 22. §-ának 2. bekezdésében foglaltak alapján nem engedélyezem.
Ezzel a határozatommal minden ez ügyben kiadott engedély érvényét veszti.
Győr, 1948. november 20.
Gőcze Géza
polgármesteri teendőkkel megbízott tanácsnok
A megjelentek Papp Kálmánnak a temetés megakadályozását azzal indokolták, hogy az bel- és külpolitikai érdekeket egyaránt sért, mert a temetésen részt vevő tömegek Apor halálának körülményeivel tisztában vannak, s ezt az alkalmat használnák fel arra, hogy „egy bizonyos külföldi hatalom” ellen tüntessenek. A főispán azt is közölte a püspökkel, hogy személyesen őt teszik felelőssé, ha a döntés hatására a tervezett temetés napján bármi tüntetésre vagy rendzavarásra kerülne sor. Az államhatalom még aznap telefonon értesítette a helyi rendőrőrsöket, hogy a plébánosokkal közöljék, miszerint a temetés „a püspökkel való megegyezés” értelmében elmarad.
Papp Kálmán keserűen ír a történtekről Mindszentynek:
„Ezek után kénytelen voltam a temetést elhalasztani, s a meghívottakat erről értesíteni. Bár nyilvánvaló volt, hogy az Egyház részéről nem történhetik semmiféle erőszakos fellépés, mégis nagymérvű előkészületek történtek ennek esetleges megakadályozására. A Győrbe vezényelt rendőrségen felül a kármeliták templomához és a székesegyházhoz vezető utakat elbarikádozták s a tűzoltóságot is készenlétbe helyezték. Hogy a dolgot szépítsék, néhány helyen feltörték az utat, mintha az utak lezárásának útjavítás volna a célja.”
A temetésre kitűzött nap egyébként minden incidens nélkül, csendben zajlott le. Igaz, a rendőrség a Győrbe tartó vonatokon kora reggeltől ellenőrzéseket tartott, s a kármelita templom környékét is nagy erőkkel figyelték a temetés tervezett időpontjában.
A hetvenes években történt még egy kísérlet az Egyház részéről az újratemetésre, de a hatalom ismét elutasította az engedélykérelmet. A magyar és az európai közvélemény nyomására végül 1986-ban kerülhetett sor a vértanú püspök földi maradványainak átszállítására az addig üresen álló szarkofágba. Az Állami Egyházügyi Hivatal azonban ekkor is csak csendes szertartást engedélyezett. Így Apor Vilmos második temetése, amelyen Pataky Kornél püspök mellett csak néhány kanonok vehetett részt, talán még dísztelenebb volt, mint az első.
A boldoggá avatási eljárást 1989-ben indították újra. Az úgynevezett pozíciót, amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza, 1996 szeptemberében, győri látogatásán adták át II. János Pál pápának. A Szentatya ekkor Apor Vilmos sírja előtt is imádkozott, ami előrevetítette a hosszú eljárás sikerét. Apor Vilmost végül 1997. november 9-én Rómában avatta boldoggá II. János Pál pápa.
Forrás: Győri Egyházmegye/Kiss Tamás
Fotó: Szabó Béla