A tárlat az orsolyita nővérek 1726-os győri letelepedésének, valamint közel három évszázadon át végzett oktató és nevelő munkájának állít emléket. A kiállításmegnyitón Veres András püspök atya köszöntötte a hazánkban és külföldön szolgáló orsolyita nővéreket, köztük a Rómából érkező Sr.Benigna Kania nővért, a Szent Orsolya Rend Római Uniójának Generáltanácsosnőjét, a Magyar Orsolyita Közösség Főnöknőjét. A megyésfőpásztor a tisztelet és megbecsülés hangján szólt a nővérek 300 éves jelenlétéről. 

– Ha visszatekintünk a győri orsolyita nővérek ideérkezésére és rendházuk történetére, láthatjuk, hogy kezdetben akadályba ütköztek a megtelepedést illetően, ugyanis a rendházuk felépítéséhez mecénásra lett volna szükségük. Tény, hogy az egyházi iskolák mindig bőkezű adakozók és az életüket odaadó nevelők által jöttek létre. Az orsolyita nővérek és más szerzetesek is, ezt egészen sajátos módon tették, mert nemcsak a munkájukba adták egész életüket, hanem az Isten- és emberszolgálatra is, lemondva a családról, hogy készségesen rendelkezésükre álljanak azoknak a fiataloknak, akik kérik, igénylik az ő nevelésüket. Örömmel nézzünk szét ezen a kiállításon és emlékezzünk arra a 300 éves orsolyita jelenlétre és nevelésre, amely döntően meghatározta a város arculatát. Hiszem, hogy mindazok, akik ma egyházi iskolában tanítanak, nevelnek, egyrészt szakmai tudásukkal, másrészt pedig életükkel segítik a hitre és szeretetre épülő nevelés ügyét – zárta beszédét Veres András. 

Sr. Benigna Kania nővér, a Szent Orsolya Rend Római Uniójának Generáltanácsosnője, a Magyar Orsolyita Közösség Főnöknője is köszöntötte a jelenlévőket és háláját fejezte ki, hogy a kiállításon együtt lehet rendtársaival és képviselhetik római elöljárójukat. Ann Marie nővér Skóciából, Agatha Linda nővér Indonéziából, Marie Angela nővér Ausztriából érkezett a megnyitóra.
– Tudatában vagyunk annak, hogy nővéreink mintegy 300 éves győri jelenléte és munkája, milyen hatalmas örökséget hagyott a városra és gyakorolt hatást a városlakók társadalmára. 1726-ban azért hívtak Bécsből Magyarországra a nővéreket, hogy a leányifjúságról gondoskodjanak és tanítsák őket. Hamarosan óvodát, általános iskolát és tanítóképzőt is nyitottak. Nővéreink munkáját mindig nagyra becsülték, hiszen nem csupán a lányok szellemi fejlődésével törődtek, hanem hozzájárultak a város tanárgenerációinak oktatásához is. Tisztában vagyunk a történelem azon nehéz időszakával is, amikor a nővérek nem folytathatták a tanítást az iskolákban, mert munkatáborokba (internálótáborokba) hurcolták őket. Sokan közülük hősiesen kitartottak hivatásukban és hűségesek maradtak szerzetesi fogadalmukhoz. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Jelenlétünk célja pusztán az, hogy hatalmas köszönetet mondjunk Mária Emerica nővérnek, Rozália nővérnek és Terézia nővérnek, valamint megköszönjük az Egyházmegyének a támogatást, ami a nővéreink munkája iránti megbecsülés ékes bizonyítéka.
Matkovich Mária Emerica nővér köszöntő beszédében kiemelte, hogy a Prohászka-iskola is valójában 300 éves létét ünnepelheti, hiszen a csírát a kezdeti kis orsolyita közösség által magántanulókként nevelt kis lánycsapat alkotta. – Köszönjük a Püspökségnek, hogy befogadták az orsolyita nővéreket a Káptalandomb 12-be, ugyanis itt lakott az első kis csapat, akik Bécsből jöttek, és utánuk még négy segítő nővér is érkezett Pozsonyból. Amikor a rendszerváltozás után visszakaphattuk az elvett iskolánkat, Pápai Lajos püspök úr és a minisztérium részéről Korzenszky Richárd OSB atya mellénk állt. Ezt az irányvonalat folytatja Veres András püspök atyánk is, aki mindig támogatta és segítette a nővéreket – idézte fel a kezdeteket Emerica nővér. 
A kiállításmegnyitón a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda kórusa énekelt.
A kiállítás megtekinthető:
2026. május 28-tól 2026. június 28-ig hétfőtől vasárnapig, 10 és 18 óra között.
Jegyváltás a Püspökvár-Toronykilátó recepcióján lehetséges. (Káptalandomb 1.)

Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti