– Van egy másik, viszont hiteles dinasztikus kapcsolat is: II. Ferdinánd portugál király (1837–1853) magyar származására gondolok, akinek édesanyja Koháry Antónia magyar grófnő volt. Szerepet játszottak-e valaha a dinasztikus kapcsolatok a két ország egymáshoz való viszonyában?
– Hogy közvetlenül befolyásolták volna a két ország kapcsolatát, azt nem mondanám. Ugyanakkor az, hogy II. Mária királynő hozzáment a későbbi II. Ferdinándhoz, aki valóban egy magyar grófnő fia volt, az óhatatlanul kapcsolatokkal is járt Portugália és Közép-Európa között. Az is hozzájárult ehhez, hogy Miguel király lánya Habsburg férjet választott magának.
– IV. Károly, az utolsó magyar király a már említett II. Ferdinánd dédunokája volt. Oka lehet-e ez annak, hogy Károly éppen Madeira szigetére vonult száműzetésbe?
– Nem gondolom, hogy ez lett volna az oka. Nem valószínű, hogy IV. Károly száműzetési helyének kijelölésében szerep jutott volna a származásának. Az angolok régóta ismerték már Madeirát abban a korban (pl. az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatra is madeirai borral koccintottak, amely épp olyan édes, mint a tokaji). Mivel Károly nem mondott le a trónról, sőt kétszer vissza is akarta állítani a Magyar Királyságot, ezért az angolok bizonyára valahová messze el akarták távolítani őt az európai politikai életből. Mindazonáltal szeretjük romantikus szemszögből nézni a dolgokat. A „madeira” szó fát jelent. Amikor a portugálok felfedezték a szigetet, az lakatlan volt, s csaknem az egészet erdő, sűrű növényzet borította. Ebből a szempontból, úgy vélem, Károly jó helyre került, hiszen a táj emlékeztethette a közép-európai környezetre.
– IV. Károly igencsak népszerű volt a helyiek körében. Korabeli portugál források szerint sokan vettek részt a temetésén, s arra az időre még a boltok is bezártak a szigeten. Van-e ma is nyoma a tiszteletének?
– Bár csak néhány hónapot élt Madeirán, Károly és családja nagy népszerűségnek örvendett a szigeten, a helyiek megkedvelték őket. A megérkezésük 1921-ben nagy esemény volt, ő volt az első száműzött király Madeirán. Amikor a hajó kikötött Funchalban, s Károly meglátta a hegyen álló Miasszonyunk-templom tornyát, így szólt: „Mennyire emlékeztet a mi templomainkra!” Kevesebb mint öt hónap múlva ebben a templomban került sor a temetésére, amelyen mintegy harmincezren vettek részt. A templommal szemben lévő nemzeti emlékhelyen áll az uralkodó szobra, amelyet sok Madeirára érkező magyar turista felkeres.
– Ön szerint melyek voltak azok az emberi tulajdonságok, amelyek Károlyt a boldoggá avatásra méltóvá tették?
– Nem ismerem olyan mélységben az uralkodó életrajzát, hogy ezt meg tudjam ítélni, ez elsősorban a Szentszékre, egész pontosan a vatikáni Szentek Ügyeinek Kongregációjára tartozik. Abban azonban biztos vagyok, hogy Károly boldoggá avatása az ő személyes és emberi tulajdonságain alapszik, melyet a madeiraiak is megtapasztalhattak. Anatole France kommunista elveket valló író, aki abban az évben kapott Nobel-díjat, amikor Károly meghalt, írta róla ezt az elfogulatlan véleményt: „ő volt az egyetlen tisztességes ember a háborúban, de senki sem hallgatott rá.” Nem sokkal az uralkodó halála után pedig Funchal püspöke ezt mondta egy osztrák papnak: „Nem lobbantotta fel semmi olyannyira a hitet az egyházmegyémben, mint a ti uralkodótok, az ő betegsége és halála.”
Kiss Tamás
Fotó: Ács Tamás
Forrás: gyor.egyhazmegye.hu