Udvardi Erzsébet úgy töltötte be a keresztségében kapott prófétai küldetését, hogy festményéivel igyekezett Istenre mutatni és az embereket Isten felé vezetni – köszöntötte Veres András püspök atya a kiállítás résztvevőit. A tárlat ebben az adventi időszakban Isten felé irányíthatja figyelmünket, másrészt vezethet bennünket, hogy mi mindnyájan fölfedezzük egyéni prófétai hivatásunkat és küldetésünket, hogy mindnyájan Istenre mutató emberekké váljunk – hangsúlyozta püspök atya.
Lukácsi Zoltán kanonok, Győr-szigeti plébános ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a kiállítást, megosztva saját személyes élményeit és ismeretségük történetét Udvardi Erzsébettel: „Udvardi Erzsébet, akit azért küldött az Isten emberi testben, hogy elviselhetővé, szebbé tegye az életünket, egy biztos: angyali lélek volt: - angelos, hírnök: Követségben járt közöttünk, Isten áldotta tehetségével mindig az égiekre irányította a tekintetünket. Az Örök Világosság, a mennyei harmónia festője volt, ebben a sötét és kaotikus világban. Újra felfedezte és merészen alkalmazta az arany színt, amely az ikonokon és a régi képeken is mindig az Isten világát, a szentet jelentette. Balatoni képein ugyanaz az arany ragyog, mint a szakrális képein, tanítva, hogy a természet alkotója azt akarja, hogy már földi életünkben a természetfölötti ismeretére és szeretetére jussunk.”
Zoltán atya gyermekkorában ismerte meg a művésznőt, amikor az akkori plébános, Koloszár György templomot épített Fertődön. Zoltán atya édesapja volt akkor a templom műszaki ellenőre. A templom belső díszítéséről gondolkodtak, amikor Koloszár atya gondviselés-szerűen találkozott Badacsonytomajban Udvardi Erzsébettel. Betért a templomba, ahol épp a monumentális utolsó vacsora képén dolgozott. A fertődi plébános atyának remek érzéke volt a művészethez és a zenéhez is, el is határozta, hogy a művésznőt fogja felkérni az ő templomának felékesítésére is, bár akkor még kevésbé volt ismert és elismert Udvardi Erzsébet.
„Bibliai témájú szenteket festeni nem tűnt korszerű törekvésnek a szocializmusban, kezdetben egyházi körökben is szokatlanul fogadták a hagyományostól eltérő kép és színvilágát. Ez azonban nem befolyásolta Udvardi Erzsébetet: azt festette, amit a lelke diktált. Szerencsére György atya is hajthatatlan volt. Így rendszeresen jártak Badacsonytomajba édesapjával és a fertődi plébános atyával. Így készült a Golgotai jelenet és a két oldalkép: A bölcsek hódolata és a Feltámadás is. Ezek voltak az első Udvardi képek a Győri Egyházmegyében. Végül a keresztúti stációkkal lett teljes az enteriőrje. Ma már mindenki tudja, hogy az Egyházmegye büszkesége a fertődi templom” – hangsúlyozta Lukácsi Zoltán atya.
Hosszabb szünet után, Zoltán atya már pap korában vette fel vele újra a kapcsolatot, rendszeresen találkoztak, mindig kerestek ürügyet arra, hogy találkozzanak. „Jó volt vele lenni, vele beszélgetve úgy érezte az ember, hogy megfürdött és felfrissült a lelke. Jó volt látni őt a műtermében a képek születése közben.” – idézte fel a találkozások pillanatait.
Személyes élményeit folytatva így beszélt: „Végtelen alázattal élt és dolgozott kerülve a nyilvánosságot és kérlelhetetlen műgonddal törekedett a tökéletességre. Mivel saját gyermeke nem volt, a képek voltak a gyermekei, nehezen is vált meg tőlük. Ha mégis elkerültek tőle, akár végleg, vagy akár csak kiállításra, mint jó szülő a legjobbat akarta a gyermekeinek. Nem nyugodott, amíg a legjobban nem érvényesültek a festményei. Végtelen precizitással, aprólékos gonddal helyezte el valamennyit. A Prohászka-iskola kápolnája számára készített képéhez egy teljes délutánra volt szükség ahhoz, hogy beállítsák. Nem nyugodott meg, míg a lehető legjobb nem lett. Ő nem a surló fényt, hanem a ragyogást szerette: a képei ragyogását, nem a sajátját. A külsőségekkel nem törődött. A művészallűrök távol álltak tőle. Ő csak a képeinek és a képeiben élt. De a képei ragyogása belülről fakadt, ragyogó lélek volt, és mint az angyalok: mélyebb tudással rendelkezett. A röntgennél mélyebben látott az emberi, politikai helyzetekbe: mindenkivel tisztelettudó volt, de a vesékbe látva tudta, hogy kik azok, akik csak maguknak akarnak hasznot húzni az ő közelébe férkőzve. Tudta jól, hogy kik a jóakaratú emberek, akiknek a földön békességet hirdettek az angyalok. Angyalian tiszta lelkével és művész szemével csalhatatlanul sosem bizonytalanodott el szilárd értékrendjében, Isten és hazaszeretetében. Törékeny testében erős lélek lakott. Mindig azt mondta, hogy nem a kép megfestése a nehéz, hanem kitalálni a kompozíciót, a szituációt, megtalálni a legkifejezőbb formát. A megfestés már csak technika kérdése. Ezzel is hangsúlyozva, hogy a művészet nem mesterségbeli tudás, hanem gondolat és lélek. A legkedvesebb témája, a Karácsony: ahogy az angyalok meghirdetik a világnak a megtestesült Isten közénk jövetelét, örömöt, fényt, szeretetet akart hirdetni. Idős korában többször azt mondta, hogy „ő már legszívesebben csak karácsonyt festene.”
Megnyitó beszédének végén kanonok atya Szent Ágoston püspököt idézte:
„Összehasonlítva magunkat a hitetlenekkel, mi keresztények már világosság vagyunk. Erre vonatkozólag mondja az Apostol: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5, 8). Azonban, azzal a világossággal összehasonlítva, amelybe majd eljutunk, még a nappal is sötét éjszaka, akkor majd a forráshoz érsz, ahonnan eddig csak harmat hullott rád, ahonnan eddig a sugár csak ferdén és törve jutott a szíved sötétjébe. Ott meglátod majd a tiszta fényt, amelynek látásától és erejétől majd te is megtisztulsz. Most már én is becsukom az evangéliumos könyvet, ti is eltávoztok innen, és majd mindnyájan hazamentek. Jó volt így közösségben együtt látnunk a világosságot, jó volt annak együtt örülnünk, együtt ujjonganunk. Ha most egymást el is hagyjuk, azt a fényt soha el nem hagyjuk.” (Szent Ágoston püspök: A forrásnál meglátod magát a világosságot-részlet Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből) (Tract. 35, 8-9: CCL 36, 321-323)
Lukácsi Zoltán atya záró gondolataiban megköszönte Udvardi Erzsébetnek, „hogy tehetségét semmilyen emberi szempontnak alá nem vetette és megajándékozott bennünket a szépség, az igazság, a jóság és a szentség természetfeletti ragyogásával. Az angyalok kórusával együtt zengi velünk: „Dicsőség a magasságban az Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
A megnyitón közreműködött Balogh Eszter énekművész.
Udvardi Erzsébet „Mennyből az angyal...” gyűjteményes kiállítása 2026. február 9-ig tekinthető meg minden nap 9.00 és 17.00 óra között Győrben, a Triangulum Galériában. Belépőjegy a Püspökvár-Toronykilátó recepcióján váltható. (Káptalandomb 1.)
Forrás:Győri Egyházmegye
